A TÉR típusok között kissé önkényesen szerepeltetjük önálló kategóriaként a TELEPÍTÉS-t.
A falvak és városok történelmi magjai harmonikus képződmények; ma úgy mondjuk, hogy egységes képet mutatnak; az épületek és a közterek természetes módon részei egy mindent átfogó koncepciónak. Ez a koncepció a történeti települések esetében lakói (egységes) kultúrája volt. Ma már nem létezik, örökségünk része ez a kultúra.
Az urbanizáció, a globalizáció csökkenti a helyi kultúrák közötti különbségeket; a helyi kultúra erejét, szabályozó szerepét; az információáramlás egyszerűsége, gyorsasága és szabadsága ugyanakkor növeli az építtetők számára elérhető minták számát.
E két jelenség eredménye, hogy a települések változása, növekedése gyakran a teret és formát minőségi módon meghatározó koncepció nélkül, spontán módon, kaotikusan történik.
A több épületet, és a köztük lévő teret tartalmazó együttesek koncepciójának tervezése a városépítészet feladata.
Ilyen együttesek voltak korábban egy-egy uralkodó, tehetős közösség (város) vagy mágnás által építtetett reprezentációs célú együttesek, majd az urbanizáció, a tömeges lakásépítés megindulásával például a tervezett új lakóterületek – lakótelepek.
A középületek és ipari épületek, illetve együttesek méretnövekedése miatt egy-egy új létesítmény szinte városnegyed méretű beépítést eredményez. Az ilyen esetek minőségi megoldását is segítheti a beépítések városépítészeti koncepció alapján történő építése.
TELEPÍTÉS alatt egy nagyobb területen, közös városépítészeti koncepció alapján megvalósuló együttest értjük.
Az új beépítések tervezéséhez némileg hasonló a rehabilitációs, rekonstrukciós, revitalizációs tervek készítése, amikor egy nagyobb terület felújítása és megújítása történik egy városépítészeti koncepció alapján.
Talán éppen ezen tervek tanulsága, hogy az új beépítések során is a jó tervek kerülik a korábbi lakótelepekre jellemző[1], sematikus telepszerű beépítéseket, a városépítészeti koncepció komplexebbé, színesebbé; a megvalósításával kialakuló beépítés lakhatóbbá válik.
TELEPÍTÉS egy-egy nagyobb terület közterületeinek kiépítése vagy megújítása is; melyet bizonyára nem lehet minőségi módon megvalósítani a térfalakat is magában foglaló városépítészeti koncepció nélkül.
[1] Épp a lakótelepek – sokszor szerintünk indokolatlanul – rossz megítélése miatt nevezzük ezt a területtípust TELEP helyett TELEPÍTÉS-nek.