A HÁZ a környezetétől valamilyen használat érdekében elválasztott tér.
A házak minőségét a Vitruviusi hármas követelménynek – hasznosság, tartósság, szépség – való megfelelőségen lehet mérni.
A hasznosság is többértelmű fogalom, de nyilvánvalóan a legfontosabb értelme, hogy a tervezett használati igényeket a ház kielégítse. Ahhoz, hogy ez sikerüljön fontos lépés a tervezési program meghatározása.
A hétköznapi használati igényeket – például egy lakás tervezési programját – a kor, a hely kultúrája is elég pontosan meghatározza. A tömeges lakásépítési igényeknek való megfelelőség érdekében a modern építészet kialakított sztenderdeket, mint például a konyha, vagy a fürdőszoba elrendezése.
Az egyedi igények – ipari épületek, középületek vagy más speciális rendeltetésű épületek – esetében a ház minőségének fontos záloga a technológia, a funkcionális tervezési program meghatározása.
A tartósság alapvető értelme, hogy a házat megfelelő biztonsággal lehessen használni; szerkezetei a használat és a külső hatások miatt ne károsodjanak.
Korunkban a tartósság egy másik aspektusa is nagy jelentőségűvé vált; mennyi legyen a ház elvárt élettartama, életciklusa. Míg a történeti építészet jelentős épületei évszázadokig, akár évezredeken keresztül fennmaradnak, addig a használatok gyors változása és a gyors erkölcsi avulás (divat, kultúra gyors változásai) miatt ma sokszor néhány évtizedre szűkül az elvárt élettartam.
A legnehezebb kérdés a szépség létrejötte és megítélése.
Ha a téralakítást a nyelvi kifejezéshez hasonlítjuk, akkor a téralakítással kapcsolatban is lehet a kompozíció; arányrend és ritmus nyelvtanáról beszélni. Nem lehet szép a durva nyelvtani hibákat tartalmazó épület.
A házak értékei nem léteznek a környezetüktől függetlenül.
A településeken a házak egyúttal a település lényegét jelentő közterületek térfalai, szervező pontjai is.