A fejlesztési tervezés egy meghatározott időtávra vonatkozó célokat, a célok eléréséhez szükséges programokat és a programok megvalósításához szükséges intézkedéseket határoz meg.
A tervezési terület lehatárolása után a tervezés első lépése a tervezés tárgyának – terület, település – állapotfelmérése. Ez olyan – természeti, társadalmi, gazdasági és a térbeli rendre vonatkozó – információk gyűjtése, amelyek jellemzőek a tervezés tárgyára, illetve szükségesek ahhoz, hogy a jogszabályban előírt kategorizálásokat megtegyük (például: a természetes szaporulat, az aktivitás, az adóerőképeség, a levegőminőség mérésével).
A magasabb rendű tervek is tartalmazhatnak a fejlesztés távlatait és korlátait jelentő információkat.
Az állapot minősítése összehasonlításokkal történik;
– jogszabályi sztenderdeknek való megfelelőség alapján,
– statisztikai átlagokkal vagy
– a „konkurenciával”[1] való összehasonlítás alapján.
Előbbi „objektív” értékelés mellett, hasznos, ha a változások érintettjei körében tartott véleménykutatásokat is figyelembe veszi a tervezés az értékelés során.
A fejlesztési tervezés általánosan használt módszere a GYELV[2] (angolul SWOT[3]) elemzés.
Az állapotfelmérés és az állapot minősítése alapján lehet a gyengeségeket és erősségeket meghatározni.
Az állapotvizsgálat akkor használható jól, ha nemcsak pillanatfelvétel, hanem tartalmazza a jelen állapothoz vezető utat is; trendvizsgálat is.
A lehetőségek és veszélyek a tervezés tárgyának jövőbeli állapotát értékelik.
A jövőbeli állapot – minél nagyobb időtávra szól a prognózis annál több – bizonytalanságot tartalmaz; jó, ha a tervezés nemcsak egy lehetőséggel számol, hanem több lehetséges szcenáriót értékel.
A szcenáriók egy része pusztán az állapotvizsgálat és a jelen állapothoz vezető trendek továbbvezetésével is előállítható (lehetőségek és veszélyek, illetve ezek racionális kombinációi alapján).
További szcenáriók fogalmazhatók meg az érintettek trendkritikája (például kedvezőtlennek tartják a beépített területek növekedését) illetve víziói alapján.
A fejlesztési tervezés – mint minden más tervezés is – elsősorban döntéselőkészítés; a tervezés segíti az optimális fejlesztési döntések meghozatalát, de szerencsés esetben a döntéshozó (személy és/vagy testület) a tervezés folyamatában is részt vesz.
Fontos részvételi pont a szcenáriók értékelése; szűkítése esetleg bővítése az érintettek értékpreferenciái, már meglévő célkitűzései, forrásai alapján.
Ha a fejlesztési tervnek sok érintettje van, akkor közösségi tervezési módszereket is ajánlott használni. (Az OetU-nak a jövőműhely [future search conference] módszerrel vannak jó tapasztalatai, különösen az eredeti metodika szerinti változattal.) A közösségi vagy részvételi tervezésnek sok más technikája is van. A részvétel – a participáció előnye, hogy a folyamat résztvevői – mivel a javaslataik beépülnek a tervbe – jobban azonosulnak a célokkal, kevesebb a “nimby”[4] típusú konfliktus.
Ha a politika a tervezés tárgyát illetően is ismeri a képviseltjei álláspontját, akkor szűkíthető a közösségi tervezési ráfordítás.
A szcenáriók közötti választást megelőzően is szükség lehet a szcenáriók lebontására fejlesztési programokra, intézkedésekre, annak érdekében, hogy a forrásigény minél pontosabb meghatározásával az irreális szcenáriókat ki lehessen zárni.
A szcenáriók közötti választás után mindenképpen a fejlesztési programok és intézkedések kidolgozása a tervezés következő lépése.
A fejlesztési tervről való döntés tehát magában foglalja az állapot értékelésére, a célkitűzésekre, az azokat megvalósító programokra és intézkedésekre vonatkozó döntéseket is.
A fejlesztési terv időtávjától függő mértékben – ahogy erre már utaltunk – nő a prognózisok bizonytalansága, ezért is a fejlesztési tervünk valódi hatékonyságának biztosítása érdekében szükséges mind az aktuális állapot, mind a már megvalósított fejlesztések hatásának folyamatos vizsgálata; a monitorozás.
A monitorozás eredménye alapján szükség lehet a terveink korrekciójára.
Az ilyen monitorozás visszacsatolásával végzett tervezést folyamatos tervezésnek is nevezzük.
Végezetül megjegyezzük, hogy a téri vonatkozású fejlesztési terveknél – amikor is a fejlesztés eredménye a fizikai környezetünket is megváltoztatja – a tervezés során feltétlenül szükséges a téri hatások (területhasználat, városkép, …) modellezése, ehhez értő szakemberek – legtöbbször építészek – bevonása, még akkor is, ha a vizsgálatok többsége földrajzi, társadalmi, gazdasági speciális tudást igényel.
Egyes fejlesztési tervfajták tartalmát jogszabályok határozzák meg.
[1] A konkurencia kifejezést ritkábban használjuk a területek, vagy a települések vonatkozásában, pedig a területek, illetve a települések is versenyeznek egymással a minél jobb képzettségű és jövedelmű lakosokért, a munkahelyeket és adóbevételeket biztosító vállalkozásokért.
[2] GYELV: GY – gyengeségek, E – erősségek, L – lehetőségek, V – veszélyek.
[3] SWOT: S – strengths, W – weaknesses, O – opportunities, T – threats.
[4] Not in my backyard, vagyis nem bánom, ha történik valami, de engem ne érintsen.