“A tervezés eredménye újabb tevékenységek megindulása, vagy a folyamatban lévők módosulása.
A tervezés hatékonyságát a tevékenységekre kifejtett befolyásával lehet lemérni. …
A tervezés a jövőbeli tevékenységekkel foglalkozik és döntésekben csúcsosodik ki.
… A fejlődést a döntések folyamatos sorának is tekinthetjük.”
(A. Faludi: Critical Rationalism and Planning Theory / 1986 P 16, 19)
A rendezési tervezés olyan speciális tervezési műfaj, amely a tervezési terület térbeli rendjét szabályozza egy meghatározott időtávra.
A térbeli rend elvont fogalom; nem egy konkrét fizikai állapot elérését célozza, hanem egy olyan helyzetet határoz meg, amely
– meglévő dolgok (pl.: természeti képződmények, épületek, szolgáltatások);
– a rendezési terv készítésének időpontjában már ismert tervek alapján a rendezési terv időtávjában megvalósuló dolgok és
– a terv időtávjában megvalósítható dolgok – vagyis lehetőségek –
összessége.
Előbbiekből következően a rendezési terv szorosan összefügg a fejlesztési tervvel; mind a megvalósuló dolgokat, mind a megvalósítható dolgok iránti igények jó részét a fejlesztési terv tartalmazza, ezzel a rendezési terv programja.
A térbeli rend meghatározására a rendezési terv részei a következők:
- A szerkezeti terv a térbeli rendet meghatározó, meglévő és tervezett szerkezeteket tartalmazza. Ezek a szerkezetek térbeli kiterjedésüket illetően foltszerűek (pl.: beépítésre szánt, vagy beépítésre nem szánt területek), vonalasak (pl.: úthálózat, csatornahálózat) vagy pontszerűek (pl.: orvosi rendelő, adótorony).
- A szabályozási terv a terület használatára vonatkozó szabályokat határoz meg; a területeket övezetekre osztja, az övezetek színezésével és kódolásával utal az alkalmazandó szabályokra.
A szabályozási terv bemutatja a magasabb rendű jogszabályokból következő szabályok érvényességének területi lehatárolását is. (pl.: zajvédelmi terület, árvízvédelmi terület)
- A helyi építési szabályzat a szabályozási terv szöveges kiegészítése[1]; a tervezési területen érvényesítendő, grafikai eszközökkel már nem bemutatható szabályokat tartalmazza.
Egyes rendezési tervfajták tartalmát jogszabályok határozzák meg.
A területek, települések egyediségének, sajátosságainak; identitásának megőrzése érdekében a rendezési tervezést meghatározó, magasabb rendű szabályokat a társadalmilag szükséges minimumra kell csökkenteni és az önmeghatározás minél nagyobb szabadságát biztosítani a helyi döntéshozók számára.
Az OetU álláspontja szerint a térbeli rend ugyan elvont fogalom, de a keretei között, fizikailag is megvalósuló fejlesztések minősége esztétikai kérdés is, így nem kedvező az a gyakorlat, amikor a rendezési tervezésben mindenek felett a szabályozás jogi megfelelősége válik a meghatározó megfelelőségi kritériummá[2].
[1] A településkép védelméről szóló 2016. évi LXXIV. törvény előírta az önkormányzatok részére településkép védelmi rendelet megalkotását és az abban lévő szabályok alkalmazásának támogatására települési arculati kézikönyvek készítését. A szabályozás célja a jogszabály előkészítői szerint az volt, hogy ketté váljon a szabályozás „mennyiségi és minőségi” része.
Az OetU álláspontja szerint szinte lehetetlen a mennyiségi és minőségi szabályokat kettéválasztani; nyilvánvaló például, hogy a beépíthető volumen szabályozása mennyiségi kérdés, ugyanakkor az épület tömege kétségtelenül az egyik legalapvetőbb esztétikai jellemzője.
Így az OetU azt ajánlja, hogy ugyanaz a tervező tervezze a helyi építési szabályzatot és készítse elő a településképvédelmi rendeletet. (Még talán azt is lehetővé teszi a jog, hogy a HÉSZ és a védelmi rendelet egy közös önkormányzati rendelettel legyen jóváhagyva.)
Az arculati kézikönyv nemcsak a védelmi rendelet alátámasztása, hanem a szabályozás fontos alátámasztó munkarésze is.
[2] Sok, kevésbé sikeres szabályozás éppen azért születik meg, mert a törvényességi szempont prioritása mellett elsikkad a lényeg, hogy a szabályozás alapján történő építéssel szemben a település lakói – akár kimondatlanul – esztétikai igényeket is támasztanak – mindenki számára fontos a település képe.