“A tervezés eredménye újabb tevékenységek megindulása, vagy a folyamatban lévők módosulása.
A tervezés hatékonyságát a tevékenységekre kifejtett befolyásával lehet lemérni. …
A tervezés a jövőbeli tevékenységekkel foglalkozik és döntésekben csúcsosodik ki.
… A fejlődést a döntések folyamatos sorának is tekinthetjük.”
                                                             

  (A. Faludi: Critical Rationalism and Planning Theory / 1986 P 16, 19)

Az építészet a fizikai – természeti és épített – környezet esztétikai igényű megváltoztatása, építése.

Az építészet tárgya nemcsak az épület, hanem a tájtól kezdve a tárgyakig; a tájépítészettől a belsőépítészetig, akár a tárgy-designig minden.

Az OetU véleménye szerint – egyetértve a Vitruviusi definícióval – az építészeti minőséget a hasznosság, a tartósság és a szépség hármassága mentén lehet meghatározni[1].

Az építészeti szépségről könyvtárnyi irodalom értekezik. Biztosan függ az esztétikai minőség a lépték, az arány, az anyaghasználat, a díszítés, a színezés, a téralakítás és térszervezés; a kompozíció, a környezethez való viszony milyenségétől.

Egy-egy alkotás értékelésében nem tagadható az ízlés, a szubjektív megítélés szerepe, de az építészeti nyelvnek is van nyelvtana; a durva nyelvtani hibák itt is rontják az esztétikai minőséget.


[1] Előfordul olyan vélekedés, hogy – ha a három szempont egymástól független tényező – a „gazdaságosság” érdekében egyik, vagy másik szempontot a háttérbe kell szorítani.
Valójában a három szempont nem független egymástól; például biztosan kevésbé jól használható egy gyenge térszervezésű, téralakítású épület vagy akár közterület.